Gyerekkoromban a testvéreimmel a szüleinktől tanultunk meg társasági szinten bridzsezni, nemrég csodálkozva olvastam édesanyám naplójában, hogy nyolcévesen a bulgáriai családi nyaraláson nagyszlemet licitáltunk és teljesítettünk édesapámmal.
A 90-es évek elején, az érettségihez közel kezdtem el – a bátyám indíttatására – versenyezni. A 2000-es évek elején New Yorkban többek között a manhattani Regency Whist Clubban tanítottam bridzset, ekkor jött a gondolat, hogy szeretnék egyszer saját klubot alapítani. A 2010-es, ostendi Európa-bajnokságon a férfi bridzsválogatott nem játszó kapitánya voltam, majd a magyar bridzsezők online lapja, a Bridzsélet főszerkesztője lettem és vagyok ma is. OKJ-s bridzsedző képesítést szereztem.
A New York-i elhatározás megvalósítására 2011 őszén kínálkozott alkalom, ekkor kezdtük el a Budaörsi Bridzsklub szervezését, azóta oktatok rendszeresen bridzset, szervezek klubéletet és versenyeket Budaörsön. Ma már a fiaim között is van, aki a nagyszlemre tör.
A bridzset tizenöt éves koromban kezdtem, amikor édesanyám megtanította nekem ezt a játékot is a kanaszta és a rikiki után. A játék gyorsan elvarázsolt, első partneremet az órák közötti tízpercekben tanítottam meg arra a kevésre, amit tudtam. Néhány hét múlva elkezdtünk versenyezni klubokban és a bajnokságban (ezt azóta sem hagyom ki egyik évben sem!), néhány hónap múlva pedig megnyertük a Diákolimpiát, majd nem sokkal később a korosztályos válogatottban is elkezdtünk játszani. Tanítani nem sokkal később kezdtem el, jövőre lesz 15 éve, hogy felnőtt csoportokat vezetek be ennek a csodás játéknak a rejtelmeibe, sokan közülük mára lelkes klub, társasági és versenyjátékosokká váltak. 2008 óta foglalkozom tornavezetéssel is, 2011-ben pedig csatlakoztam a Budaörsi Bridzsklubhoz, amellyel az ország legnagyobb létszámú versenyeit rendezzük.
Ebben a munkbában a legjobban azt szeretem, hogy a csoportokban olyan emberek ismerkednek meg és barátkoznak össze, akik talán sosem találkoztak volna a bridzs nélkül, és szeretem látni, ahogy közösen bridzses és nem bridzses programokat szerveznek. Persze, hogy mindig van miről beszélniük, hiszen minden lejátszott partiról oldalakat lehetne írni. A tanításban a legfontosabb szerintem a fokozatosság és az alapok erős lefektetése, javaslom, hogy akár többször is nézzétek meg a heti videókat és persze; kérdezzetek bátran!
Civilben pszichológus PhD hallgató vagyok, kedvenc figurám a káró bubi, kedvenc leosztásom egy hatszor elbukott négy káró kontra...de erről majd, ha a HÍDAVATÁS-on előkerült a pontszámítás is :)
A bridzset páratlan képességfejlesztő, szellemi karbantartó, társasági élményként élem meg. 17 évesen tanultam meg a játékot és azóta versenyszerűen űzöm. Voltam klubvezető Amerikában és láttam a játék hétköznapi ismertségét, népszerűségét, közösségerősítő szerepét a bridzset csak hobbiként űző játékosok körében is. Ezért indítottam el a HÍDAVATÁS 2020 projektet, hogy hozzájáruljak a bridzs sportként, hobbiként, kulturális tényezőként való nagyobb ismertségéhez Magyarországon. Mentorként fontosnak tartom, hogy a kezdő tanulóknak helyesen kell a játék alapjait megtanítani és azt mindenki a saját tempójában építhesse be. Nincs rossz kérdés a bridzsben, a helyes logikai gondolkodási folyamatok kialakulásához szükséges az érdeklődő, kutató természet a tanuló részéről! Igyekszek a legcélravezetőbb válaszokkal segíteni ebben!
Ez a weboldal sütiket használ a kényelmesebb böngészés érdekében. A honlap használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ. Kérjük, olvassa el GDPR tájékoztatónkat.